A nyirokkeringes

A nyirokkeringes a nagy verkor egyik mellekutja, amelyen at a szovetnedvnek egy resze visszater a veredenyekbe. A verkeringeshez hasonloan a nyirokkeringes is zart edenyrendszerben tortenik. A szovetekben zart hajszalerekkel kezdodik, mind nagyobb edenyekbe szedodik ossze s vegul ket nagy nyiroktorzset alkot, amelyek a kulcscsont alatti gyujtoerekbe nyilnak.

- figyeljuk meg az abran lathato nyirokhajszalereket. A szovetkozi hezagokban "kesztyuujjszeruen" vegzodnek. Szerkezetuk verhajszalerekehez hasonlit, falukat nagyon vekony, atereszto endotelium alkotja. A nyirokerek a gyujtoereket kovetik, szerkezetuk is hasonlo ezekehez, faluk ugyanabbol a harom retegbol all, de vekonyabb s belsejukben felhold alaku billentyuk vannak. A sziv felé haladtukban egz vagz több nyirokcsomón mennek át, ahonnan limfocitákat és immunoglobulinokat vesznek fel. Végül a nyirokerek két nagy nyiroktörzsbe : a mellvezetékbe és a jobb nyirokvezetékbe torkollnak.

A mellvezeték. Egy tágulattal, a Pecquet - féle ciszternával kezdődik. Ide gyűlik össze a nyirok ay alsó végtagokból, a hasüreg falából, a nemi szervekből és a hasüreg szerveiből. A mellékvezeték az aorta mögött halad, áttöri a rekeszizmot és a bal belső torkolati gyűjtőér és bal kulcscsont alatti gyűjtőér egyesülése helyén létrejött szögletbe nyilik. Mellüregi szakasza a fel és nyak bal feléből, a bal felső végtagból és a mellkas bal feléből gyűjti össze a nyirkot.

A jobb nyirokvezeték. Megfigyelhetjük, hogy ez egy rövid nyirokértörzs, amelyik a fej és nyak jobb oldalából, a jobb felső végtagból és a mellkas jobb feléből szedi össze a nyirkot és a jobb gyűjtőeres szögletbe ömlik, amelyet a jobb belső torkolati gyűjtőér és a jobb kulcscsont alatti gyűjtőér egyesülése hoz létre.

A nyirokcsomók kis, tojásdad alakú képződmények. A nyirokerek mentén helezkednek el s a test biyonzos részein ( hónaljban, a nyak oldalsó részén, ágyékban, gátorban, hasüregben stb.) csoportosan helyezkednek el. A nyirokcsomót rostos tok boritja, amelyből a hilusnáal rostos kötegek indulnak ki. Ezek a véredényekkel együtt lépnek be a nyirokcsomóba. A nyirokcsomó limfoid szövetből áll, s a kéregállományban kis csomócskákat ( nyiroktüszőket), a velőállományban pedg elágazó és egymásba folyó szalagokat alkot. Ez utóbbiak köyött nyiroküregek találhatók. A nyirokcsomó közelében a nyirokedények afferens erekre ágaznak szét, amelyek behatolnak a nyirokcsomóba, ahonnan a hiluson keresztül egy vagy több efferens nyirokér lép ki. Egyébb nyirokszervek: különálló nyiroktüszők ( a bélfalban), garatmandulák, a lép fehér állománya és a csecsemőmirigy.
A nyirok összetétele aszerint változik, hogy a test melyik részéből származik és hogy milyen a működési állapota annak a szövetnek, amelyben képyődött. A nyirok szintelen folyadék. Csaknem ugyanazokat az elektrolitokat tartalmazza mint a vérplazma, de fehérje tartalma csak mintegy fele a plazmáénak. A fehérjék koncentrációja változó: a májban levő nzirok több fehérjét tartalmaz mint a végtagokból származó. A nyirok fehérjetartalma nzirokcsomón való áthaladás után nagyobb. A nyirok zsirtartalma éhezéskor kicsi, de a bőséges étkezés után 6-8 órával begyűjtött nyirok tejszerű a bél nyálkahártyájának sejtjein át felszivódott zsirtól. A fehérjéken és elektroliteken kivül a nyirok egyébb alkotóelemei ugyanolyan koncentrációban vannak jelen mint a vérplazmában.


A nyirokban jelenlevő sejtek elsősorban a nyirokcsomókból származó limfociták, s nagyon ritkán monociták és plazmociták.
A nyirok a szövetnedvekből származik, tehát mindazok az okok, amelyek fokozzák a plazma ezekből történő kilépését a sejtközi hézagokba, a nyirok mennyiségét is növelik ( rendes körülmények között 24 óra alatt 2-4 l nyirok termelődik).
A nyirok a környéki erek felől a nagy nyirokértörzsek felé kering. A keringés belső és külső tényezők hatásának eredménye, eyek hasonlóak azokhoz, amelzek a gyűjtőeres vér visszajutását is biztositják. A nyirok nagyon lassan kering. A környéki részeken a nyomás zéró, a köypont felé lassan nő. Járáskor a végtagok mozgása, valamint a gyűjtőerek lüktetése serkenti a nyirok felfelé való keringését, mivel összenyomja a nyirokedényeket, a billentyűk pedig meggátolják a nyirok visszafolyását, s igy az előre nyomódik. Valószinű, hogy a mellkasban levő negativ nyomás, főleg belégzéskor, szintén serkenti a nyirok keringését. A nyirok mozgását biztositó fő tényező a nyirokedények ütemes összehúzódása, amelynek ritmusa egyenesen arányos a nyirokedényekben levő nyirok térfogatával.
A nyirokrendszer funkciója sokoldalú. Elsősorban lecsapolja a szövetnedvek egy részét, elejét véve a sejtek közötti folyadék felhalmozódásának és a katabolikus termékek koncentraciónövekedésének. A nyirok ( főleg a májban és bélben levő) juttatja vissza a keringésbe az ereken át kilépett fehérjéket. Ezek a plazma összfehérjeinek 25-50%-át teszik ki naponta. A nyirok szállitja a bélből visszaszivódott hosszú láncú zsirsavkat és a koleszterint, valamint azokat az enzimeket és hormonokat, amelyek az elválasztó sejtekből közvetlenül a szövetnedvbe ürülnek.

A nyirokrendszer az immunrendszer szerves része ( nagy részét jelenti).